2012. december 20., csütörtök

Solara 2012. december








A végső, tizenegyedik 11:11 kapuaktiválás nagyszerű volt. A Peruban tartott ceremónia november 21-én délután kezdődött és másnap késő délutánig tartott. Szerencsés jelekben bővelkedtünk: ahogy megkezdtük a ceremóniát, két szivárvány jelent meg közvetlenül felettünk az égen; a Nappal és a Holddal annak két végén. AN jelen volt! Nem sokkal később egy kondor keselyű áldott meg minket jelenlétével. Ez nagyon ritka, hiszen manapság már alig látni őket a Szent Völgyben. Később a Napot, majd a Holdat körülölelő szivárványok tűntek fel. Csupán 1 óra 11 perckor, 22-én délután történt meg teljes mértékben az Aktiválás. A kapu energiái hirtelen elkezdtek beömleni a Földre… Wayra, a szél, végigsöpört a ceremónia területén egy fenséges üvöltés kíséretében, míg a 11. kapu egyre szélesebbre és szélesebbre tárult. Mindez – a szél és a hihetetlen új energia áramlása – körülbelül negyven percig folytatódott.

A kapuaktiválás kinyitotta az ajtókat egy új világba, amelyet még nem teljesen látunk, de erőteljesen érzünk. Már most érezhető hatással van ránk, hiszen ez a rendkívüli esemény tartalmazza mind a VÉGET mind pedig a KEZDETET, ahogy az evolúciós spirálunk körbeér. A beteljesülés érzése egybekötve ezen Új Kezdettel, mélyen megrendítő. Oly közel vagyunk egy korszak végéhez. Közelítünk a dualitáson átvezető hosszú utazásunk befejezéséhez.

Ahogy a tizenegyedik kapu aktiválódása megkezdődött november 22-én, elindultunk a Láthatatlan Gyémántjának kitágult birodalma irányába. És így, elindult a világok, drámai eltoldása. Az Ismert Világaink még mindig léteznek, de végtelenül kisebbé váltak. Fejest ugrottunk a dualitás alapú, régi világ, és a kitágult Új Világ között feszülő Tranzit Zónába. Decemberben elkezdünk áthaladni ezen a Zónán a Láthatatlan Gyémántjának lassan láthatóvá váló birodalmába. Sokan szuper fáradtságot tapasztalunk. Ez a legmélyebb kimerültség, amit valaha éreztünk. A fáradtság, amely életek egy teljes ciklusának befejezéséből származik. Rengeteg alvásra van szükségünk és arra, hogy csak csöndben ülhessünk anélkül, hogy bármit is tennénk. Tudjunk, hogy világok egy masszív, példa nélkül álló eltolódásán vagyunk túl, és most csak csendben akarjuk érezni és szemlélni, kik vagyunk most, hol tartunk, és milyen a kapcsolatunk ezzel az új környezettel.

Talán kicsit össze vagyunk zavarodva és úgy érezzük, leválasztódtunk az Ismert Világainktól. Noha tudjuk, hogy azok még mindig itt vannak, mára csupán apróbb részei lettek a rendkívül kitágult Új Tájunknak. Emiatt, új belépési pontot keresünk mindennapi életeinkhez. De azt már egy sokkal nagyobb és igazabb képben kell keresni, mint ahogy korábban elképzelhettük.

Sokunk az utolsó fejezeteit írják régi történeteiknek. Míg befejezzük azokat, számíthatunk a felszínre törő régi érzelmek hullámaira, hogy azok utolsó maradványait is végleg elengedhessük. Amikor ez zajlik fontos, hogy érezzük ezen érzelmeket, de már ne engedjük meg, hogy visszahúzzanak. Érezz, majd engedd el a szélbe… Ha még nem zártuk be régi történeteink lapjait, most van itt az idő megtenni, hogy a múlt csomagjai és korlátai többé ne akadályozhassanak.

Most üres kezekkel és kitárt szívekkel sétálunk át a terhes üresség Tranzit Zónáján. Ez, a Szent Szünet a régi és új történeteink között. Itt az idő, hogy egy picit történet nélkül éljünk. Ez alatt üresek, közömbösek, érzelem nélküliek lehetünk. A levegő ködös, olyan építőelemekből áll, amelyeket korábban nem lélegezhettünk. Ez a ködös minőség azonban segít abban, hogy egyfajta elválást, szétválást érezzük mindattól, ami korábban volt. Segít minket abban, hogy befejezzük régi történeteink a szokásos érzelmi ragadósság és az ellenállás nélkül az irányba, hogy bevégezzünk eddig megoldatlan szituációkat.

Minden végtelenül elmélyült és megváltozott. Itt az ideje az Igaz Te, Igaz Én, Igaz Mi Egyként való kiemelkedésének egy Igaz Új Világban. A tizenegyedik kapuaktiválás még mindig zajlik. Még mindig Egyként állunk a világ minden pontján, táncolva a Szent Táncokat és a 11:11 Mudrákat végezve. Az aktiválás az év végéig fog tartani. Ekkor, végre készen állunk, hogy megragadjuk tollaink és megírjuk mesés, új történeteink.


All rights reserved by pavalany.com 2008-2012. Minden jog fenntartva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése